1991. márciusában a kurd erők fel tudták szabadítani az iraki Kurdisztánt a bagdadi rezsim keze alól. Akkor a peshmerge-ák (a kurd mozgalom hivatalos erői) egy időben, egy hangúan nem tudták egységesen visszaszorítani Szaddam hadseregét, ugyanis az iraki rezsim bosszúként, embertelen módon kezdte a kurdokat lemészárolni. Ezért a kurdok több mint 3 millióan menekülni kezdtek az iráni és török határ felé Szaddam Huszein megtorló politikája elöl. A kedvezőtlen időjárás miatt a vad hegységeken át, gyalogosan, méteres sárban taposva, élelem és ivóvíz nélkül a senki földjén kerestek menedéket. Így több száz gyermek és aggastyán halt meg a helyszínen, el is temették őket. A tragédia felhívta a világmédia és a politikusok figyelmét. Magyarországról például 13 újságíró érkezett a helyszínre, tényeket tudósítottak a világ minden pontjára. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a 688-as döntés értelmében az iraki Kurdisztánt egy biztonsági zóna alá helyezte, ahonnan kitiltották az iraki hadsereget és a légierőt is. A kurd menekültek kezdtek visszatérni otthonaikba a peshmerge erők segítségével. Az iraki hadsereg tucatnyi tankot, teherautót és más katonai felszereléseket hagyott maga után felgyújtva. Ezt követően a kurdisztáni pártok kezdték az életet a normális mederbe visszaszorítani és a nemzetközi helyzetük legitimizálása érdekében egy demokratikus kormányt alakítottak, ami a szabad választások után történt. Már 17 éve annak, hogy a mini kurd állam, mint egy föderatív regionális kormányként Irakon belül működik. Saját állam- és miniszterelnökökkel rendelkezik. Saját minisztériuma, közigazgatási- és oktatási rendszere és műholdas tévécsatornái vannak. Több külföldi országban diplomáciai képviselete van, több mint hét külföldi konzulátus működik Arbilban Kurdisztán fővárosában. Szemmel látható a gazdasági, társadalmi és politikai fellendülés. Nem hiába, hogy a külföldi óriási cégek Kurdisztánban telepedtek le és ott kezték meg a munkálataikat, mivel béke és nyugalom uralkodik.