Európai és iraki idő szerint, azaz Washingtoni időszámítás szerint március 20.-án hajnalban az USA megtámadta Irakot. Az Egyesült Államok, aki a világon a legnagyobb erővel rendelkezik, napokkal később, azaz április 9.-én elfoglalta Bagdadot és megdöntötték korunk legkegyetlenebb diktátorát Szaddam Huszeint.

 Idáig nagyon szép és örömteli, ám minden háborúnak relatívan vannak negatív és pozitív eredményei. Ami nagyon megkérdőjelezhető nekem, és gondolom több millió embernek még, hogy a legnagyobb katonai erőink szeme láttára magukat "irakinak" nevezők elkezdték felgyújtani az iraki minisztériumokat és kirabolni Mezopotámia leghíresebb múzeumát, ahol a világ leggazdagabb nemzeti kincsei találhatók, és amik a mai napig sem kerültek elő. Egy iraki diplomata szerint, aki nem kívánta megnevezi magát, olyan információt adott, hogy annak idején Irak déli szomszédjai felkészítettek különleges alakulatokat, arra a célra, mivel ők már előre tudták, hogy az USA katonái be fognak lépni Irakba és bosszúból fel fogják gyújtani az iraki hivatalokat, és ki fogják rabolni a múzeumokat. Az amerikaiak csak az olajügyi minisztériumot vették körül, és nem engedtek semmilyen támadást erre a hivatalra. Most birokozni kell a sok miérttel! Miért kellet felszámolni az iraki hadsereggel és a hivatalnokokkal? Miért nem kezdte Washington és a szövetséges erőivel azonnal a szolgáltatások helyre állítását? A hiányosságuk miatt már több mint 30 éve szenved minden egyes iraki. Például: az ivóvíz, az áramellátás, az oktatást, az egészségügy és az infrastruktúra. Ez esetben Bush elnök emberei párhuzamosan a jótékonysági lépésekkel szemben fel tudták térképezni saját kívánságuk szerint a politikai, gazdasági és társadalomi életet Irakban illetve a térségben. Az iraki nép sem lépett volna fel ily módon az amerikaiak ellen, mivel a szolgáltatások látványosan és feltűnően csillapították volna a hazafias érzelmi fellendüléseket a hazájukért és helyettesítette volna a nem kívánatos lépéseket is az amerikaiaktól . De a valóság az, hogy az amerikaiak nagyot hibáztak, és ezeket már nem lehet helyrehozni. A tényeket tükrözve nem szabad megfeledkezni arról, hogy párhuzamosan az amerikai hibákkal Irakban jelenleg maximális javulás látható és észlelhető a politikában, a társadalmi és gazdasági életben. Az iraki parlamentben, ahol minden egyes etnikai és vallási csoport képviselteti magát, szabad választások és nem utolsó sorban már létezik egy stabilnak mondható iraki alkotmány . Mindenről hangosan lehet beszélni, nyilvánosan lehet kritizálni a kormányt és a politikusokat. Mindenki szabadon írhat és mondhat bárkiről bármit a médiában. Ez a demokráciai folyamat, zavarja a szomszédos kormányokat, ami miatt a térség országaiban senki nem mer szót emelni a kormány és a rendszer ellen. Attól tartanak, hogy az iraki demokrácia és a szabadság system át tud szivárogni a saját lakosságuk közé, és hasonló változásokat követelhetnének a kormányuktól. Ezért a szomszédos országok titkos szolgálatai, azon fáradoznak, hogy folyamatosan rajtuk keresztül menjenek át a terroristák Irakba, és segítséget nyújtanak ezeknek az embereknek, a rendzavarás érdekében. Irakban vannak, akik örülnek ennek a politikai változásnak, de mások sírnak a volt rezsim eltűnése miatt. Felmerült egy kérdés, hogy alapjába véve ki a hibás? Itt érdemes megemlíteni, hogy nincs olyan hazafias polgár, aki szeretne idegen katonákat látni a szülőföldjén, és aki ennek az ellenkezőjét állítja, az nem mond igazat. De nem szabad elfelejtkezni arról, hogy Szaddam Huszein mit tett az iraki néppel, az arabokkal, a kurdokkal, türkménekkel és más nemzetiségekkel is. A bagdadi rezsim mindent kipróbált a népén, amit el lehet képzelni, a legerkölcstelenebb stílustól, a legdurvább és legembertelenebb módig. Ezt mindet az arab és a muszlim kormányok szeme láttára. Egyik arab kormány sem emelt szót az arab diktátor lépései ellen az iraki néppel szemben, sőt segítettek abban, hogy a volt elnök maradjon továbbra is hatalmon, és még erősebb legyen. Holott tudták, hogy a szerencsétlenek harsognak a szenvedéstől és naponta ezren halnak meg vagy hagyják el az anyaországukat. Az iraki ellenzék több alkalommal megkérte az Arab Ligát, hogy tegyenek valamit a nép érdekében, de az eredmény a szokásos nagy csend volt, a nacionalista és arabizmus elvekre hivatkozva. Továbbá az iraki ellenállok más lehetőséget nem látták Irak felszabadításáért, csak az együttműködést az amerikaiakkal a célúk elérése érdekében, ami meg is történt. Az Egyesült Államok, valóban nem talált Irakban tömegpusztító fegyvereket, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Szaddam Huszein e fegyvert már kipróbálta a kurdokon, amiben több ezren haltak meg és több tízezren megsebesültek, A bagdadi rezsim mindig is kiszámíthatatlan elnök volt, bármikor beszerezhette és bevethette volna újból a tömegpusztító fegyverét. Washingtonnak már jóval korábban kellet volna megbuktatnia a volt iraki elnököt.