Kirkuk város válsága a kurd vezetők és a gyakran leváltott iraki kormányok között nem új, a probléma Irak első köztársaságának alakulásától 1958-tól kezdődött és a mai napig nem oldódott meg. Musztafa Barzani indította el az első kurd forradalmat az iraki kormány ellen a kurd autonómiáért, ettől az időszaktól kezdve a kurd vezetők, hol tárgyalásokat, hol gerillaháborúkat folytattak a bagdadi kormány ellen.

 A párbeszédeknek mindig is Kirkuk volt a fő vitatémája Bagdad és a kurd vezetők között, de orvosságot nem találtak rá. Az iraki vezetők nem akarják átengedni az olajban gazdag várost a kurdoknak, de a történelem alapján bebizonyítható, hogy a település a kurdoké.Barzani tárgyalásán 1970-ben Kirkuk volt a gócpont a két fél között. Az akkori tárgyaláson ott volt Musztafa Barzani, Maszud Barzani a jelenlegi Kurdisztán Demokrata Párt elnöke, a Kurdisztán Regionális Tartomány vezetője és más kurd vezetők is, az iraki féltől pedig a volt iraki elnök Szaddam Huszein (akkoriban helyettes volt). A város problémájára két megoldást találtak, az egyik, hogy az al-Chasza folyó miatt, amúgy is ketté választott Kirkuk kelti oldalt a kurdoknak adták volna. A másik lehetőség az volt, hogy a város sorsának megoldását elhalasztják 4 évvel és az 1957-es iraki népszámlálás alapján döntik el Kirkuk hovatartozását. A kurdok a második utat választották, mert el akarták kerülni a város szétdarabolását. Az iraki kormány nem teljesítette az ígéretét és így újból kitört a harc, de kudarcot vallott, mivel 1975 márciusában az iraki kormány szerződést kötött Iránnal Algériában az akkori algériai elnök közvetítésével és az algír szerződésneknek is nevezték. Ennek értelmében Irán megszüntette minden támogatását a kurd forradalomnak és itt a kurdok hoppon maradtak, hiszen az amerikaiak is Iránon keresztül küldték támogatásaikat. Irak cserébe az Arab-öböl feléről és több iraki területről is lemondott az irániak javára. 1983-1984-ben a Kurdisztán Hazafias Unió Dzsalal Talabani vezetésével tárgyalásokba kezdett a bagdadi kormánnyal, szintén Kirkuk miatt, nem sikerül. Ali Haszan Majid (jelenleg börtönben raboskodik a vegyi támadásokért és más tömegmészárlásokért ő a felelős Szaddam idejéből) bevallotta, hogy annak idején Kirkuk demográfiai jellegét megváltoztatták. A városból a kurdokat kitelepítették és arabokat telepítettek a helyükre, ilyen módon a kurd kisebbséget élveztek Kirkukban. Azok a kurdok, akiket Szaddam idején deportáltak jelenleg is sátrakban és romos épületekben élnek, mivel mások elfoglalták otthonaikat. Talabani tárgyalása sikertelen volt, ezért újból kezdődött a belharc Irak és a kurdok között. 1991-ben, amikor Szaddamot kiűzték Kuvaitból, azt követően tárgyalásokat kezdett folytatni a kurdokkal, de ismételten félúton megszakították, a fő ok, hogy Bagdad nem akart elválni Kirkuktól, a volt iraki elnök sikertelenül járt a kurdokkal. Szaddam bukása után új élet kezdődött Irak politikai életében, az új alkotmány és törvény elsőbbséget kapott. A kurdok megpróbálták elfelejteni a múltat, civilizált, demokratikus úton követelték a jogaikat az iraki alkotmányon belül. Az iraki alkotmány ki is mondja az elszakított kurdisztáni területek újbóli visszacsatolását, de az iraki politikusok nem szeretnék elengedni maguktól Kirkukot. Emiatt újból nagy viták kezdődtek Bagdad és Arbil (Kurdisztán fővárosa) között. A kurdok több százezer áldozatot adtak a jogaikért, annak idején is Kirkuk volt a harcok fő oka, de most nem fogják megengedni, hogy mások széttapossák az iraki alkotmányt, amit a nép szavazott meg. Jelenleg nem fegyvert akarnak fogni Bagdad ellen, hanem megkezdődik a diplomáciai háború, a jelek szerint hosszú maratoni vitákba fognak torkollani a bagdadi kormánnyal.