A jelek szerint vége az iraki kormány és a kurd vezetők közti mézes időszaknak. A jelenlegi iraki kormány valamennyi politikusa együtt egy árokban harcolt az arabokkal, a türkménekkel, a keresztényekkel, az asszírokkal, a síitákkal, a szunnitákkal és a kurdokkal Szaddam Huszein bagdadi diktátor megbuktatásáért. Akkoriban iraki ellenzéki pártoknak nevezték őket és mindannyian a Kurdisztán hegyekben a kurd peshmeregek (kurd erők) védelme alatt álltak.

 Az amerikai és a szövetséges erők az iraki ellenzékiekkel együtt 2003-ban meg tudták buktatni korunk legkegyetlenebb diktátorát, Szaddam Huszeint. Az amerikaiak hamar feloszlatták Szaddam kormányát és az iraki hadsereget, valamint megtiltották a Batth Párt működését (egy nacionalista arab elvet valló párt). A Batth Párt másfél éve elkezdett illegálisan működni és az arab kormányok támogatását élvezi. Új élet, új Irak, új iraki kormány és új alkotmány alakult népszavazás útján, bizonyos paragrafusok kimondják az iraki nemeztek jogainak biztosítását. A népszavazás eredményeit akárhogyan is mérlegeljük, a győzelem a síitáké, mivel az iraki nép 60%-át alkotják, de a második legnagyobb erő az iraki kormányzásban a kurdoké, az iraki parlamentben 275 mandátumból 55-öt szereztek. Az új Irak a kurdok nélkül nem alakulhat meg és nem is kormányozhat. A kurdoknak 1991-ben az amerikaiak és a szövetségeseik a 36. szélességi foknál egy biztonsági zónát jelölték ki Szaddam Huszein megtorló politikája ellen. Erre a zónára megtiltották az iraki hadsereg belépését. A kurdok a nemzetközi helyzetük legitimizálása érdekében népszavazást tartottak, amin a két legnagyobb párt a Kurdisztán Hazafias Unió (PUK) Dzsalal Talabani vezetésével (jelenleg iraki köztársasági elnök) és a Kurdisztán Demokrata Párt (KDP) Maszud Barzani (jelenleg a Kurdisztán Tartomány elnöke) elnökségével győzelmet aratott, de kisebb kurd pártok is szerepet kaptak Kurdisztán kormányzásában. Ezt követően megalakult a Kurd Parlament és a Kurdisztán Regionális Kormány. 3 nagy kurdisztáni város került a kurdok önkormányzása alá Arbil, Sulaimania és Duhok, mind a három város a 36. szélességi foknál levő védelmi zónán belől van. Kirkuk az olajmezőben gazdag város és Khanaquin Szaddam keze alatt maradt, ehhez a két városhoz több fontos település is tartozik. Az új iraki alkotmány 140-es paragrafusa kimondja az elszakított kurdisztáni városok visszacsatolását a Kurdisztán Regionális Kormányhoz, így a kurdok reménykedtek, hogy visszakapják a megfosztott gazdag területeiket. 2003-tól Szaddam bukásától az iraki határok szabaddá váltak, semmilyen ellenőrzésben nem részesültek az átkelők, több ezer terrorista és al-Kaida fegyveres áttelepült Irakba, hogy az amerikaiakkal és az iraki kormánnyal szembeszálljanak. A robbantások, rablások, rendbontások mindennaposak voltak, amiben több százezer ártatlan polgár vesztette életét Irakban 2008-ig. A korrupció teljesen maga alá temette az országot. Az ez évi hivatalos iraki jelentések szerint 89%-ra csökkent az összecsapások és terrorcselekmények száma. Eközben a bagdadi kormány és a hadsereg kicsit kezdett lábra állni, a hadsereg elkezdte a városokat megtisztítani a törvényen kívüliektől és a terroristáktól. Ezzel szemben Kurdisztánban a gazdasági és politikai fellendülés szemmel látható, több mint 14 külföldi konzulátust nyitottak, több világszintű vállalat Kurdisztánban települt le, több mint 11 műholdas és több mint 30 belföldi TV csatorna működik, több olajmezőt is találtak és megkezdték a kitermelést is. Több ezer iraki szakember a déli területekről átvándorolt Kurdisztánba, mivel a kurd földön nyugalom és béke uralkodik. A kényelmes kurd helyzet nem nyerte el a tetszését sem a szomszédos kormányoknak, sem pedig az iraki pártoknak. Ezt követően az iraki parlamentben valamennyi politikus elkezdte a kurdokat "piszkálni", mindaddig ameddig az iraki kormány hátat nem fordított nekik. Irak és hadserege megerősödött és több milliárd dolláros fegyvereket vásároltak Amerikától és más országoktól is. Lassacskán a nyugalom kezdte uralni Irakot, ezért a bagdadi kormány úgy gondolta itt az idő, hogy a hadsereg újból sarokba szorítsa a kurdokat. Elkezdtek átlépni a kurdisztáni településekre Khanaquinba, Dialaba és a környező városokba, nem utolsó sorban az iraki parlament alkotmányellenes módon szavazást tartott a kurd területekről, így akarják átvenni Kirkuk városon is a hatalmat a kurdoktól. Ezért a kurd vezetők elutasítják a szavazás eredményét, ami július 22.-én volt. A kurd peshmerge készenléti állapotban van, hogy ha az iraki hadsereg mégis erőszakosan lépne át Khanaquinba, akkor összecsapások várhatók. Nuri al-Maliki iraki miniszterelnök figyelmeztette a kurd peshmerget, hogy a 36. szélességi fokon kívüli tartózkodásukat szabálytalannak minősítette és letartóztatja őket. Ezekkel párhuzamosan a bagdadi kormány a Kurdisztán határ menti vámszabad területének Ibrahim Chalil és Peshmach bevételének ellenőrzése céljából delegációt küldött a kurdokhoz. Bagdad szerint évente 350 millió dollárt kellene a kurdoknak fizetnie az iraki kormánynak, ha ezt nem teszik, akkor bagdadi ellenőrzés alá kerül. Irak szerint a kurdisztáni vámbevételeknek az iraki kasszába kellene folynia. Nem utolsó sorban az iraki parlament már szavazott, hogy Irak nemzeti bevételének 17%-a Kurdisztáné legyen, de most meggondolták magukat és 14%-ra csökkentik a folyósítást. Az iraki kormányban tevékenykedő kurd politikusok közül nem mind Kurdisztán érdekeit képviselte, hanem az iraki és amerikai felek közti konfliktusokban a bíró szerepét játszották és megpróbálták kibékíteni a feleket, majd ezt követően a kibékült politikai erők a kurdok ellen fordultak. A jelenlegi Bagdad és kurdok közti politikai válságban, Kurdisztán legközelebbi partnere Amerika, de idáig semmilyen felszólalást nem tettek az ügy érdekében, csak annyit közöltek, hogy továbbra is támogatják a kurdokat. Az amerikaiak gazdasági, politikai és stratégia játszmájának újból a kurdok lettek az áldozatai. A kurd vezetők a legnagyobb hibát ott követték el, amikor 2003-ban Szaddam Huszein megbuktatása után, nem követelték vissza a területeiket és nem főerőként léptek fel az iraki kormány ellen, mert akkor a hadseregnek se keze, se lába nem volt. 1958-tól az első iraki köztársaság megalakulásától a jelenlegi miniszterelnökig Nuri al-Malikiig (8.-ik elnökként tárgyalt a kurdokkal) mindenki az első szakaszban, amíg meg nem erősítette az elnöki széket Bagdadban, addig minden ígéretet megadott a kurdoknak, de amikor odakerültek, hogy a kurdok visszakövetelnék a területeiket, onnantól kezdve hátat fordítottak. Az amerikaiak is szintén saját érdekeik miatt félúton elköszöntek a kurdoktól, majd legközelebb találkozunk.