A kurdok és az iraki hadsereg közti válság a kezdeténél van, újból megismétlődik a történelem a kurdok kapcsolatáról az iraki kormánnyal. A volt iraki rezsim idején elszakított kurdisztáni területek sorsa a mai napig nem oldódott meg. Szaddam bukása után a kurdisztáni pártok elfoglalták az állami épületeket, minden kurd párt rátette a kezét valamelyik épületre, ez idáig tartott. Kanaqin városban és környékén a kurdok 5 éve védik és felügyelik a területeket, így valamennyire javult a politikai helyzet a területen.

Egy hete az iraki hadsereg felszólította a kurdisztáni pártokat, hogy minél előbb ürítsék ki az állami épületeket és vonuljanak vissza Khanaquin területről. Emiatt a Regionális Kurd Kormány válságba került a bagdadi kormánnyal szemben és élesen bírálják az iraki kormány döntést ez ügyben. A kurd vezetők 50 éve birkóznak az iraki kormánnyal, hogy a kurdisztáni városokat hivatalosan is Kurdisztán földjéhez csatolják és elismerjék, mint kurd területet. Khanaquin és Kirkuk környéki településeken többségében kurdok élnek és ez történelmileg is alátámasztható, de ez a vita a kurdok és Bagdad között a mai napig nem tisztázódott még. Szaddam bukása után az iraki hadsereg felbomlott és az új iraki kormány gyengén állt a lábán, választások útján megalkották az új iraki alkotmányt, ezen belül a 140-es paragrafust, ami kimondja, hogy az elszakított területeket vissza kell csatolni a Regionális Kurdisztán területéhez. A szerencse a kurdok ellen fordult, ez idő alatt az iraki kormány megerősödött és a hadsereg lassan képes harcba szállni másokkal szemben. Ebből kiindulva az iraki politikusok a kurdok ellen fordultak és július 22.-én alkotmányellenes módon tartottak választást, miszerint Kirkuk város nem lesz a kurdoké és ettől a ponttól kezdve új válság alakult ki a kurdok és a bagdadi kormány között. Az iraki hadsereg parancsot kapott, hogy Khanaquin városba és környékére vonuljanak be a kurd erők helyére, és Kirkuk város vezetését vegyék át a kurdoktól. Ezeken a településeken olajban gazdag városok találhatók, a 20-as évek vége felé, amikor felfedezték az olajat az akkori uralkodok már elkezdtek azon gondolkodni, hogy a kurdokat deportálják ezekről a területekről és arabokat telepítenek a helyükre. A kurd nyelvű településeket és utcaneveket mind elarabosították. Teljesen megváltoztatták a kurd települések történelmi és demográfia helyzetét, ez a folyamat Szaddam bukásáig 2003-ig tartott. A jelek szerint ennek a konfliktusnak a megoldása még sokáig várat magára.